"Azokban a napokban, mivelhogy fölötte nagy volt a sokaság, és nem volt mit enniök, magához szólította Jézus az ő tanítványait, és monda nékik: Szánakozom e sokaságon, mert immár harmad napja hogy velem vannak, és nincs mit enniök; És ha éhen bocsátom haza őket, kidőlnek az úton; mert némelyek ő közülök messzünnen jöttek. Az ő tanítványai pedig felelének néki: Honnan elégíthetné meg ezeket valaki kenyérrel itt e pusztában? És megkérdé őket: Hány kenyeretek van? Azok pedig mondának: Hét. Akkor megparancsolá a sokaságnak, hogy telepedjenek le a földre. És vevén a hét kenyeret, és hálákat adván, megszegé, és adá az ő tanítványainak, hogy eléjök tegyék. És a sokaság elé tevék. Volt egy kevés haluk is. És hálákat adván mondá, hogy tegyék eléjök azokat is. Evének azért, és megelégedének; és fölszedék a maradék darabokat, hét kosárral. Valának pedig akik ettek mintegy négyezeren; és elbocsátá őket." Márk 8, 1-9
2021. március 11., csütörtök
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
-
Attól, hogy megtértünk és követjük Jézust, bizony elérhet minket is a szomorúság, önsajnálat, keserűség, kétségbeesés vagy a harag... Bizon...
-
Drága asszonyok, lányok! Mi is a nők legkiemelkedőbb erénye? Igen szokták mondani a szeretet. Ők a család szíve. Igen ők fogják össze a csal...