Jézus haragra gerjedt amikor a tanítványok nem engedték hozzá a gyerekeket. (Márk 10, 14 ) Ő meg akarta áldani őket, ha kérték. Miért volt haragos? Mert ilyeneké az Isten országa, mint ezek a gyerekek. És aki nem így gondolkodik, nem így fogadja be a szívébe Isten országát, az semmiképpen sem mehet be abba. Miért? Mi az a különleges mód, ahogyan ők fogadták Isten országát, az evangéliumot, Jézust? És mi az, ahogyan mi nem fogadjuk jól, ami miatt nem mehetünk be a mennybe? Hát egyszerű. A gyermekek a mában élnek. Nem kombinálnak, hogy ..."tegnap ezt mondtad, és ma nem azt, akkor melyik az igaz? " "Mit higgyek rólad?" "Majd meglátjuk, úgy csinálok, mintha elhinném, és kivárom." Nem, ők elhiszik, amit mondasz, még ha előtte mást mondtál is. Elhiszik, hogy megváltoztál, megjavultál. Esélyt adnak, akarják a jót elhinni, és reménykednek, hogy a jó örökké fog tartani. Nem félnek, hogy visszaváltozol. Egyszóval hisznek neked, benned, Jézusnak, Istennek. Feltétel nélkül. Most, ma. Nem gondolkodnak a tegnap felől, sem a holnap felől. A mát, a mostot megragadják, és ezzel Isten dimenziójába kerülnek.
 |
| Ilyeneké az Isten országa. |
Ma, ha az Ő szavát hallod, ne keményítsd meg a szíved!
Gyere, mondj igent, beszélj velem! - mondja Jézus. - Én a vagyok Istene vagyok. Az Örök jelen. Mindig jelenlévő, a megváltozhatatlan.
"Mielőtt Ábrahám lett, én vagyok. (János 8, 58),
mondta Jézus. Ő már volt, amikor Ábrahám lett, és most is van, amikor te vagy. Abban a pillanatban, hogy megszólítod Őt, ott van, és figyel rád , utat akar mutatni. Meg akar áldani, meg akar menteni. Aki a jelenlévőt méltányolja, akarja, figyel rá, követni akarja, azt Isten formálja, és Ő képes arra, hogy a menny hívó hangját meghallja, és bemenjen abba. Mert aki úgy fogadja az Isten országát, mint gyermek, mindenképpen bejut abba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése