Amikor nem ismertük a Megváltót

Amikor nem ismertük a Megváltót, csak az emberi síkon tudtunk gondolkodni. Most, hogy ismerjük, nem csak ez az egy sík létezik. Látnunk kell a mennyei síkot, a szellemvilág területét. Ott folyamatosan zajlanak a dolgok. A mennyei háború, az ellenség és az Úr között. A harcszíntér pedig a föld, és a meghódítandó egységek az emberek.

Minden egyes emberért harc dúl, hogy elvesszen Az ördög nem szívesen hagy ki senkit abból, hogy magával rántson. Ezt csak egyféleképpen tudjuk elkerülni, ha már életünkben meghalunk.

"Krisztussal együtt megfeszíttettem. Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus; amely életet pedig most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem és önmagát adta értem." Galata 2, 20

Vagyis halálba adjuk az egyéni, önző életünket, és felöltözzük az új mennyei életünket. Ha ez megtörténik, akkor a halál nem tud uralkodni rajtunk.

"Mikor pedig ez a romlandó test romolhatatlanságba öltözik, és e halandó halhatatlanságba öltözik, akkor beteljesül az ige, mely meg van írva: Elnyeletett a halál diadalra.

Halál! Hol a te fullánkod? Pokol! Hol a te diadalmad?" 1Korinthus 15, 54-55

Elnyeletett a halál diadalra.

Ez pedig egyet jelent a betegségek teljes legyőzésével is. Vagyis nem kell a betegséget elfogadni. Kérlek titeket, higgyetek Istennek! Jézus legyőzte a betegséget épp úgy, mint a bűnt. Ezért ki kell jelenteni az Ő győzelmét. Akkor fog megvalósulni a mennyei gyógyulás. Amíg a földön élünk, a betegség mindig támadni fogja a testünket, mert ez az ördög területe. A miénk meg a menny, ahol le van győzve minden betegség, és minden szegénység, minden átok. A beszédeddel tudod igénybe venni ezt a győzelmet, amit Jézus kivívott a mi számunkra. Éljetek vele! Éljünk vele! Beszéljük a hit szavát, az élet beszédét!