Oldalak

2017. július 10., hétfő

Gondolatok kertészkedés közben




Tegnap kertészkedtem. És olyan dolgot tapasztaltam meg, amiről az Úr Jézus is beszélt.


Kifejezetten megtiltotta, hogy az angyalok kiszedjék a konkolyt a búza közül. Miért? Mert mindenki fontos az Ő számára. Mindenki kell neki, és senkit-de senkit nem akar elveszíteni. Én is konkolyt akartam kiszedni a gyönyörű rózsalugas közül. Belenőtt a mogyoróbokor, és olyan erőszakosan körbenőtte, hogy nem hagyott neki levegőt, napfényt. Elhatároztam, hogy kivágom. De akkora volt az aljnövényzet is, hogy az összefonódó ágakat eltévesztettem, és a féltve őrzött, és nevelgetett illatos futórózsámat vágtam ki 30 bimbóval. Nagyon bántam, és arra gondoltam:



Ezt nem akarja velünk az Úr. Nem akarja hogy véletlenül valaki elvesszen azok közül, akik még meg fognak vagy tudnak térni, vagy visszatérni hozzá. Időt ad. Ezért kell nekünk keresztényeknek hosszan tűrni a sok hamis tanítást, tévtanítást, ferdeségeket és elhajlásokat... Mert hátha valaki ezen keresztül is Jézushoz térhet. Ezt innen a földi perspektívából igen nehéz megérteni, de fentről másként látszanak a dolgok. A mi dolgunk az engedelmesség, és akkor az Úr tervében maradunk. Engedjük, hogy Jézus nagyszabású megtartó terve végbemenjen rajtunk keresztül is. Ebben segít a hálaadás és az engedelmesség.

"Intelek azért mindenek előtt, hogy tartassanak könyörgések, imádságok, esedezések, hálaadások minden emberekért."
1Timótheus 2, 1

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése