Azon kaptam magam, hogy emberektől próbálok tanácsot kérni, de mivel rész szerint van bennünk az ismeret, nem tudnak körültekintő és helyes tanácsot adni. Mégiscsak magamra vagyok hagyatva. Vagy mégsem? Igen ..mégsem.
Jézus soha nem hagy magunkra. Aki megtanult beszélni a feltámadt Jézussal, annak nem kell tanácstalanul keresgélni egy-egy nehéz helyzetben a tanácsot... Meg kell szólítani az élő Jézus Krisztust. Ő teljeskörű ismerettel rendelkezik. A szívek vizsgálója az Úr. Tehát tudja, hogy ki mit gondol a szívében. Ezért tudja, ki mit szándékozik dönteni, majd tenni. Ezért előre meg tudja mondani, mi a helyes döntés a mi számunkra. Ez természetfeletti segítség.
És hogyan valósul meg? Ima útján. Megszólítom Jézust, és várok a válaszra. Meg is jön. Mert az ima egy párbeszéd, nem monológ. Ha ezt megtanuljuk, mindig van tanácsadónk. Itt már csak az engedelmességen múlik a siker. Tudok-e engedelmeskedni a számomra értelmetlennek tűnő tanácsnak. Mert nem biztos, hogy értem, amit mond Jézus, de nekem tudnom kell, hogy mégis az a legjobb.
 |
| Megszólítom Jézust, és várok a válaszra. |
Ahogyan József, amikor éjjel felkeltette az angyal: "Vedd még ma éjjel a gyermeket és anyját, és indulj azonnal Egyiptomba." "Miért pont éjjel? Nem elég reggel elindulni, minek keltsem fel a kicsit és az anyját éjnek évadján? Persze megteszem, de majd reggel kicsit kényelmesebben." De ekkorra már nem élne Jézus...
Mégiscsak van logika abban, amit Isten mond. Csak nem emberi logika, hanem Isteni. És ha én az odafelvalókhoz akarok tartozni, akkor nekem a mennyei tanács szerint kell járni, és bele fogok illeszkedni a menny logikájába. Ha a helyzeteidet a menny tanácsa szerint oldod meg, mindig szerencsés leszel, elkerülöd a ballépéseket, és sikeressé teszi Isten az életedet. Amihez kezdesz, meg tudod valósítani, és minden utadban jó szerencsés leszel. Mi ez ha nem a menny az életedben?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése