Megyünk az utunkon

Megyünk az utunkon!

Sokan gondoljuk, hogy megyünk az utunkon, és Jézus velünk jön. De ha velünk jön, akkor beszélni akar velünk. Ő nem egy csendes útitárs. Ő tanítani akar, azt akarja, hogy ami körbevesz, arról legyen kérdésünk. Megosszuk vele a gondolatainkat, és ha Úrnak tartjuk Őt, akkor megkérdezzük a véleményét a döntéshozatalunk előtt. Ő készséges tanítani. Neki nem probléma, ha valaki tudatlan, de az igen, ha valaki büszke, és nem hajlandó segítséget kérni tőle. Mert akkor ő tovább megy, és mi mehetünk  a magunk útján. 

Megyünk az utunkon

Zsoltárok 2, 12 Csókoljátok a Fiút, hogy meg ne haragudjék és el ne vesszetek az úton, mert hamar felgerjed az ő haragja.

Boldogok mindazok, akik őbenne bíznak! 

Azt akarja, hogy képesek legyünk arra, amire ő képes volt. Legyőzni az ördögöt, leginkább a magunk életében. Hogy ha egyszer sikerült, akkor legyőzve is tudjuk tartani. És szerintem sokszor felsóhajt Jézus épp úgy, mint akkor, amikor a tanítványokkal ment a feltámadása után …. 

Lukács 24, 25 "Óh balgatagok és rest szívűek mindazoknak elhívésére"..., amit mondok. Mert "hit nélkül lehetetlen dolog Istennek tetszeni".  Ha  tehát megszületik a hit a szívünkben, akkor fog megnyílni a szemünk is a mennyeiekre. Ahogy a tanítványoknak akkor. 

Lukács 24, 29-31 És ő, Jézus, úgy tett, mintha tovább menne. De kényszerítették őt, Maradj velünk, mert immár beesteledik, és a nap lehanyatlott! Bement azért, hogy velük maradjon. És lőn, mikor ...a kenyeret vévén, megáldá, és megszegvén, nekik adá... megnyilatkoztak az ő szemeik... 

Meg kell vizsgálni a hétköznapjainkat, hogy látjuk-e Jézust, a dolgainkban, a döntéseinkben. Mert ha igen, ott a hit. Jézus szavai szerint a hitetlenség restség. A hit pedig agilitás, előretörés, akarás, kilépés, kezdeményezés, törekvés, bátorság. Aki hisz, az mindig hódít. Elhódítja a földet, amit Isten rábízott. 

Légy hódító! Akarj Jézusból egyre többet!