Megbocsátás

Megbocsátás. Mennyire hétköznapi dolog, és mégis ez a hitünk egyik legnagyobb próbája. Meg tudok bocsátani? El tudom engedni? Valóban a szívem legmélyéből ki tudom szakítani a sérelmet, úgy tudok csinálni, mintha nem történt volna meg? Úgy tudok ránézni arra a másikra, mintha soha nem sértett volna meg?
"Atyám bocsásd meg nekik, mert nem tudják, mit cselekednek!" - mondta Jézus, amikor átszúrták a kezét és lábát, és haldoklott. Bármely sérelmed van is, de akkora talán nincs, mint ami neki volt. És mégis így tudott imádkozni. Tehát Krisztus óta meg lehet ezt tenni minden halandó embernek, aki befogadta Jézus Krisztust. És ez az egyetlen út, hogy a lelkünket megtartsuk tisztán. Semmi sérelem nem engedhető meg, mert befeketíti a fehér ruhánkat. Megnehezíti a lelkünket, megvakítja a szemünket, és a végén a hitünket és testi egészségünket fogja ellopni. Ebből látszik, mennyire ördögi terv a megbocsátatlanság. Mennyire távol van az isteni tervtől. Ki kell próbálni. Aki minden érzése ellenére megtanul áldani, elengedni, és új kezdést adni minden nap a körülötte élő embereknek, megtapasztalja az Isten minden értelmet felülhaladó szeretetét. Ez megújít, megerősít, távol tartja a betegséget, hitet támaszt. Az Isteni szeretet, mindennél szorosabb közösséget hoz létre az Atyával. Ehhez az út a megbocsátás, új kapcsolat kezdeményezése és új esély megadása. Mert én vagyok erős, akiben az isteni szeretet van. Természetfeletti erő van bennem a Szent Lélek által. Engedjük kiáradni! Mert Ő áradni akar...

"Jézus pedig monda: Atyám! b

Bocsásd meg nékik; mert nem tudják mit cselekesznek." Lukács 23, 34

Meg tudok bocsátani?