A beépült kő

Keresztények sokszor azt mondják, hogy mindenhol ugyanaz a tanítás. Mindegy hol hallgatom.

Tehát ide is mehetek, oda is mehetek, nem kell elköteleznem magamat egy helyen. Az ilyen embereknek mindenhol nagyon örülnek, és nagy lelkesedéssel fogadják, de amint számítani akarnak rá, elmennek, odébb állnak. És a gyülekezet szája íze keserű lesz, ha rájuk gondolnak. Miért? Mert örök csecsemők akarnak maradni, mindenhol tápláltatják magukat, de ha nekik kellene már táplálni, azt nem vállalják. De nézzük csak, mit mond az Ige!

"Ti magatok is mint élő kövek épüljetek fel lelki házzá." 1Péter 2, 5

Ti magatok is mint élő kövek épüljetek fel lelki házzá.

"Azért, amiképpen vettétek a Krisztus Jézust, az Urat, akképpen járjatok Ő benne,

Meggyökerezvén és tovább épülvén Ő benne, és megerősödvén a hitben, amiképpen arra taníttattatok, bővölködvén abban hálaadással." Kolossé 2, 6-7

Egy meggyökerezett fa nem tud kimozdulni.

Hogy lehet egy templomot úgy fenntartani, hogy alulról kihúzunk 5-6 téglát, mert annak épp kedve van egy másik templomba bemenni? Akkor mi lesz az itteni toronnyal? Összedől. Mert az, aki oda be van épülve, arra már rá van épülve egy csomó tégla. Terheket kell hordoznia. Ott már nem mehet ide-oda, ott már nem csinál azt? amit akar, mert ott van egy csomó ember, akiért felelősséget kell hordoznia, aki felnéz rá, és aki példát vesz az életéből. Akkor már nem gondolkodhat én-ben, hanem csak mi-ben, mint Krisztus testében. Sok keresztény nem akarja ezt felvállalni. Ide megyek, oda megyek, pótolható vagyok, teljesen mindegy hol vagyok, az a lényeg, hogy én és az Úr, az Úr és én ,és kész …

Jézus nem erről beszélt. A keresztény élet közösségi élet. A gyülekezet egy család, ahol számítanak rád, és te is számíthatsz másokra. Ott egy nagyon komoly építkezés folyik, és egymásra épülnek a dolgok, a kapcsolatok.

Légy bátor és maradj! Add bele minden tudásod, hogy az a hely, ahol vagy, még jobb legyen! Képes vagy rá, és ha imádkozol, Jézus tanácsokkal fog ellátni.

De a legfontosabb, ami fémjelezzen, a szeretet, és a megmentő indulat a testvéreid iránt.
Ne feledd: a győztes oldalán állsz!

Részlet a Sikeres Nők sorozat Gyümölcstermő élet című könyvből.

Kapcsolódó: Jézussal járni

                         A gyümölcstermés szükségessége

                         A gyümölcstermő élet

                         Egyedi és megismételhetetlen

Ez is a javunkat fogja munkálni

Sokszor történik velünk olyan dolog, amit nem igazán úgy terveztünk, vagy akartunk... Szerencsétlennek gondoljuk magunkat, vagy éppen sikertelennek.
De ha tudjuk, hogy soha nem tudunk kiesni Isten jelenlétéből, akkor azt is tudnunk kell, hogy az, ami most éppen történik, lehet, hogy nem a legtökéletesebb vagy nem Isten akarata vagy nem a mi akaratunk, de ez is a javunkat fogja munkálni. Először abban, hogy nem fogadok el mindent úgy, ahogy van, hanem elkezdek imádkozni, és megtapasztalom az ima hatalmas, környezetemet és életemet megváltoztató erejét. Megtapasztalom, hogy Istennel a körülmények felett is uralkodhatom. És akkor ez mindenképpen a javamat fogja szolgálni. Megtanít Isten munkatársaként az életemet mennyei módon élni. Azonkívül azt se felejtsük el, hogy Jézus minden helyzet felett Úr. Vagyis bármikor megváltoztathat eseményeket, döntéseket, lehetőségeket, emberek gondolkodását, vagy akár életek folyását. A látszat ellenére mindent a javadra tud formálni. Csak a benne való bizalmamat nem veszíthetem el, és nem dobhatom oda a gyeplőt a lovak közé, "legyen ahogyan a körülmények diktálják", mert akkor nem a hited, hanem a világ törvényszerűségei szerint fog történni minden.
Az  pedig nem Isten akarata.

 
"Tudjuk pedig, hogy azoknak, akik Istent szeretik, minden javukra van." Róma 8, 28 


"Mit mondunk azért ezekre? Ha az Isten velünk, kicsoda ellenünk?" Róma 8, 31  

Teljes bizalom, ami a körülmények ellenére a hit szavát tudja szólni. Ez az, ami előszólítja Isten akaratát.

Legyél erős a hitedben és a beszédedben! Légy áldott!

Egyedi és megismételhetetlen

Divatos tanítás vagy gondolkodás, hogy Isten mindenkit pótolni tud. Senki nem pótolhatatlan, hiszen a kövekből is tud fiakat támasztani. Ha ez igaz lenne, akkor mit mondhatunk erre?
Minden ember egyedi és megismételhetetlen az, amit Isten létrehoz minden egyes emberben. Olyan soha többé nem fog születni, mint te. Tehát ez az az érték, amire Jézus azt mondta, hogy ezért érdemes meghalnom.

Isten a kövekből is tud fiakat támasztani

Tehát a kövekből fiak azok, akik nem a kiválasztott népből valók, nem zsidó nemzetségűek, és fiakká lesznek. Halottak voltak Isten előtt, de Isten életre hívja őket. Miért?
Mert a kiválasztottak nem akartak kiáltani: „Hozsanna, a magasságban! Áldott, aki jön az Úr nevében!” Nem akarják elfogadni Jézust mint Megváltót, mint Messiást.
Tehát itt nem a te képességeid bármikor, bárkivel való pótlásáról beszél az Úr. A te képességed a te személyiségeddel és a te ötleteiddel, a te végzettségeddel, a te hiteddel egyedi, megismételhetetlen és pótolhatatlan. Az a szolgálat, amit betöltesz, azt más átveheti, de soha nem lesz olyan, mint amilyen a te kezed alatt volt. Ezt úgy tudnám érzékeltetni, hogy amikor egy anya megszüli a kisbabáját, és ő lesz az édesanyja. Lehet más anyuka, lehet mostoha anyuka, de annak a babának csak ő az édesanya, és senki más. Ő egyedi és megismételhetetlen. És csak ő az anya. Ebben a minőségében pótolhatatlan. Téged Isten ugyanígy kiválaszt, és rád bíz egy feladatot Isten országában, a gyülekezetedben, hogy betöltsd azt. Ha felvállalod, akkor azzal a te egész valódat adod oda Isten munkájára, az te vagy, és beleteszed a te személyiségedet, és az attól lesz olyan gyönyörű. Attól lesz egészen más és pótolhatatlan. Ezt fel kell ismernünk, hogy a személyiségünkkel, a lényünkkel, a tudásunkkal, a kedvességünkkel, és mindennel, amik vagyunk, Isten használni akar minket, és be akar helyezni egy-egy feladatba. És neked csak annyi a dolgod, hogy benne állsz abban a munkában, amit az Úr ad. Légy bátor, és engedd, hogy Isten valami csodát alkosson veled, valami megismételhetetlent, valami olyant, amit csak te tudsz megtenni Istennel.

Részlet a Sikeres Nők sorozat Gyümölcstermő élet című könyvből.

Kapcsolódó: Jézussal járni
                     A gyümölcstermés szükségessége
                     A gyümölcstermő élet

Tudom, hogy meghallgatott

"És ez az a bizodalom, amellyel őhozzá vagyunk, hogy ha kérünk valamit az Ő akarata szerint, meghallgat minket: És ha tudjuk, hogy meghallgat bennünket, akármit kérünk, tudjuk, hogy megvannak a kéréseink, amelyeket kértünk őtőle." 1János 5, 14-15


Mit mond ez nekünk?
Egy teljes bizalmat. Tudom, hogy meghallgatott. Tudom, hogy cselekszik az érdekemben. Tudom, hogy a menny értem dolgozik. És amikor ez a tudás megnyilvánul a beszédünkben és a cselekedeteinkben, akkor használjuk a hitünket. És akkor valóban a világ számára bolondok leszünk. De ez a kapcsolat mégis gyümölcsöt fog teremni.


"Hogyha olyanok nem lesztek, mint a kisgyermekek, semmiképpen nem mentek be a mennyek országába." Máté 18, 3

Mert a kisgyermek kér, a szüleire van utalva, és csak annyit kap, amennyit a szülei adnak neki, és bármire szüksége van, kérnie kell.

A minap parkolót kerestem, és már három kört mentem, és nem volt sehol, Kezdtem a szívemben bosszankodni, amikor egyszer csak megszólalt az Úr: "Miért nem kéred?" "Ó! Uram, bocsáss meg! Én most akkor Uram, kérek egy parkolóhelyet!" És képzeljétek, abban a pillanatban kiállt egy kocsi, és be tudtam állni a helyére. És ez nem véletlen. Ez meghallgatott ima. Mondhatná más, hogy ez véletlen, de nem az. Ez azt jelenti, hogy mi kivételezettek vagyunk! Ez az a kapcsolat, amire azt mondja az Úr Jézus, hogy még életeket is adok érted. Azért, hogy téged megvédhesselek, és megmenthesselek. Szóval döbbenetes ez a nagyon-nagyon-nagyon nagy szeretet, amivel minket körbevesz. Ő kicsi dolgokban és nagy dolgokban is vezetni fog. Ha az életed legnagyobb problémája előtt állsz, akkor is ugyanezzel a kapcsolattal futhatsz neki a problémának, mint amikor kicsi döntésekben kérsz segítséget.

És azt hiszem, a bizalmunk és ezzel együtt a hitünk a kicsi dolgokból nő a nagy felé.
Ha a kis dolgokban rá merjük bízni magunkat, és megtapasztaljuk, hogy megsegít, akkor egyre bátrabbak leszünk, és egyre nagyobb dolgokban merjük magunkat rábízni. Végül már a lehetetlent is megpróbáljuk. Nő a bizalom Jézus és közöttünk, és nő a hit bennünk.

Így tudom az életemnek a nagy kérdéseit is mennyei módon intézni.

Olvastam egy mesét...

Olvastam egy mesét. Nagyon megérintett. Kifejezi, hogy egy szülő milyen szeretettel és önfeláldozással tudja gyermekét egy életen át szeretni. Azt hiszem, a gyermekek ezt soha nem tudják meghálálni. Nem is kell, de az Ige ide is tud egy csodálatos tanácsot adni a gyermekek számára. És mivel mindannyian vagyunk gyermekek, és leszünk vagy vagyunk szülők, szóljon az Ige nekünk is.


"Senkinek semmivel ne tartozzatok, hanem csak [azzal], hogy egymást szeressétek; mert aki szereti a felebarátját, a törvényt betöltötte." Róma 13, 8 

És most a mese :
Volt egy nagy hatalmas mangófa egy család kertjében. Amikor megszületett a család kisfia, és járni tanult, sokszor kapaszkodott a mangófa törzsébe, és úgy fedezte fel a világot. Hatalmasnak, elérhetetlennek látta a fa csúcsát. Mindig arra vágyott, hogy egyszer oda felmászhasson.
Amikor nagyobbacska lett, sokat játszott kinn a fánál, és ahogy tehette, felmászott a fa ágaira. Napokat üldögélt ott fenn, és nézte a madarakat, és boldog volt, szabadnak érezte magát.
Ahogy nőtt, és erősödött, egyre feljebb jutott, és egyre többet látott a világból. Látta a messzi vidékeket, és vágy született meg a szívében, hogy oda eljuthasson.
Egyszer csak nem jött el a fához. A fa hiába várta. Évekig türelmesen kémlelte a messzeséget, hátha felbukkan a fiú.
Meg is jelent egyszer, de nagyon szomorú volt.
- Mi a baj? - kérdezte a fa - Gyere, játsszunk együtt, megvígasztallak.
- Már nem vagyok gyerek, nem játszom! - válaszolt a fiú.
- Gyere mássz fel az ágaimra! Emlékszel, milyen boldog órákat töltöttél itt fenn?
- Nem mászom már fára sem. Már más játékokat akarok. Pénzre van szükségem, hogy megvehessem őket.
- Hát pénzem az nincs - szólt a fa -, de leszedheted a mangóimat, eladod a piacon, és lesz pénzed.
Azzal a fiú leszedte a mangókat. Elvitte a piacra, és attól kezdve nem látta őt a fa. Szomorúan tekingetett a messzeségbe. Hátha meglátja őt.
Egy nap felbukkant a fiú.
- Jaj, de jó, hogy jöttél - szólt a fa - gyere, látom, gondterhelt vagy, megvígasztallak.
- Nem, nincs időm. El kell tartanom a családom. Házat kell nekik építenem. Nem tudnál segíteni? -kérdezte a fiú.
- Hát házam az nincsen, de talán ha az ágaimat levágod, abból egy csinos kis házat tudsz építeni.
- Az jó lesz! - ragyogott fel a fiú arca. És a fa, miközben fűrészelték le az ágait, boldog volt, mert örülni látta a fiút.
Ám a fiú, miután elhordta a faágakat, jó ideig nem mutatkozott. A fa azt hitte, teljesen elfelejtkezett róla a barátja, de egy napon megjelent. Nagyon kimerült volt, és fáradt.
- Mi van veled? Miért vagy ennyire kimerült? - kérdezte tőle a fa.
- Teljesen elfáradtam a sok robotolásban. Éjt nappallá téve dolgoztam. És most úgy érzem, nem bírom tovább. Ha elmehetnék hajózni a tengerre, kipihenhetném magam. Új erőre kapnék. Tudsz egy hajót adni nekem?
- Hát hajóm az nincs, de ha kivágod a törzsem, és faragsz belőle egy hajót, akkor megvalósulhat az álmod.
A fiú kivágta a nagy mangófa törzsét,és elment vele. Telt-múlt az idő, és egyszer csak megjelent a fiú öregen, összetörten, az élettől meggyötörten. A fa megijedt.
- Nincs már semmim, amit adhatnék. Már a törzsemet is kivágtad. Csak a száradó gyökereim vannak.
- Nem is kell már nekem semmi, csak hogy valahol végleg megpihenhessek - mondta a fiú.
A fa megörült: még mindig tud adni.
- Gyere, a gyökereimen megpihenhetsz, oltalmat tud adni, és jó rejtekhelyet a széltől, vihartól.
Ekkor a fiú leült a fa gyökereire, és a fa boldogan ringatta régi barátját, akiért annyi mindent megtett, most újra a közelében van.

Van, aki mindig tud adni...

Az imádság a trónhoz megy

Mikor imádkozunk, tudnunk kell, hogy az az imádság azonnal és rögtön a trónhoz megy. Rögtön a mennybe jut. Isten hallja. Bármit imádkozunk, nagyon gondoljuk át, hogy mit imádkozunk, mit beszélünk. Szabjuk magunkat az imádságainkhoz, higgyük el, hogy amit kértünk, azt megkapjuk, és tudjuk azt, hogy amiért imádkoztunk, az megvan. Megvannak a kéréseink abban a pillanatban, amikor kimondjuk. A menny azon nyomban el kezd dolgozni, hogy neked az meglegyen.

De abban a pillanatban, amikor negatív kijelentést teszel, vagy azt mondod, hogy "Á, ez most már úgysem lesz meg!",  vagy "Imádkoztam, de csak hitben van meg.", elveszítetted a hitedet az imádban, ami a megvalósulástól foszt meg. Hitben van csak meg?!? Mit mondunk ilyenkor ki? Mi az, hogy hitben van csak meg? Az nem egy valóság, az majd egyszer valamikor talán megvalósul, de hát végül is, nem tudhatjuk. Valahogy olyan sorszszerűen gondolkodunk az imáink meghallgattatásáról. Ez a mondat elég rosszul hangzik. Ezt legjobb, ha kiiktatjuk a beszédünkből, mert ha imádkozunk, akkor mit mond az Ige? Hitben van csak meg a kérésed, amikor imádkozol? Én ilyent nem olvastam sehol a Bibliában. Hanem azt mondja, megvannak a kéréseid, amikor imádkozol.

"Mert bizony mondom nektek, ha valaki azt mondja ennek a hegynek: Kelj fel és ugorjál a tengerbe! és szívében nem kételkedik, hanem hiszi, hogy amit mond, megtörténik, meg lesz neki, amit mondott.Azért mondom nektek: Amit könyörgésetekben kértek, higgyétek, hogy mindazt megnyertétek és meglészen nektek." Márk 11, 23-24

"Ha valaki azt mondja ennek a hegynek..."

Tehát a fizikai megvalósulást megelőzi az ima megvalósulásában való hit. Amikor Isten elé járulunk, vagyis imádkozunk, akkor megvannak, létrejönnek a kéréseink. Mit mond ezzel az Úr? Azt, hogy ott rögtön, abban a pillanatban. Fel kell fedeznünk, és máshogy kell gondolkodnunk a pozíciónkról. Itt vagyunk a földön, mintegy deszantosok. Be vagyunk dobva az ellenséges birodalomba E világ fejedelmének birodalmába. A mi birodalmunk, ugye a menny. És amikor imádkozunk, morzézunk, mert az imádság s.o.s., kiáltás segítségért, útmutatásért, vezetésért, erőért, mennyei seregek segítéségéért stb. Tehát azt kell tudnunk, hogy abban a pillanatban, amikor mi kérünk, Ő elkezd dolgozni azon, hogy teljesítse. Ezért vannak az angyalok, ezért van a Szentlélek, és ezért van minden erő, ami megmozgatható, hogy Isten a mi javunkat formálja, megsegítsen, véghez vigye. Sokszor embereknek a viselkedését, gondolatait, döntéseit is befolyásolja azért, hogy amit kértünk Tőle, az megvalósulhasson. És nem tudod, de lehet, hogy pont az ellenséged fogja azt a lehetőséget biztosítani, hogy te amiért imádkoztál, azt megkapjad. Azt mondja az Ige, hogy még az ellenségeinket is jóakaróinkká teszi. Egy dolgot nagyon meg kell tanulni: amikor imádkozol, hinned kell, és tudnod kell, hogy Isten azt megadja.

Meghallgatja esedezéseim szavát

Szeretem az Urat, mert meghallgatja esedezéseim szavát. Azt hiszem, ez egy hatalmas kijelentés Isten természetéről. Bár sokan azt gondolják, nem ilyen, és nagyon egyedül érzik magukat Isten oldalán. Azt érzik, hogy mindent maguknak kell megoldani, nem tanácskoznak Istennel, csak elmondják, mit akarnak tenni... Vannak, akik meg csak várnak, várnak és imádkoznak, de nem tesznek semmit. Egyik sem hoz létre mennyei eredményeket.

"Szeretem az Urat, mert meghallgatja esedezéseim szavát." 
Zsoltárok 116, 1

Ő nyitott füllel van irántunk. Mennyire jó érzés, amikor meghallgatnak, mennyire megkönnyebbül a lelkünk, amikor kibeszélhetjük magunkat, mennyire kitisztul a gondolkodásunk, amikor elmondhatjuk, mi van bennünk. Meghallgat. Leginkább azokkal szeretünk találkozni, akik jót mondanak, és meghallgatnak. Ilyen Isten. Meghallgat, és jót mond. De Ő ennél sokkal több.


"[Ha igazak] kiáltanak, az Úr meghallgatja, és minden bajukból kimenti őket."  Zsoltárok 34, 18   

"Most tudom, hogy az Úr megsegíti felkentjét; meghallgatja őt szent egeiből jobbjának segítő erejével."  Zsoltárok 20, 7  

Nem csak meghallgat, de tesz is annak érdekében, hogy boldog legyél. Segít, és megváltoztatja a körülményeket, nyitott kapukat készít el neked, és embereket hajlít feléd, hogy jóakaróid legyenek. Neked csak hit által be kell lépni a kapukon, és bátran elmenni a felvételire, meghallgatásra, interjúra, elkezdeni a vállalkozásodat, beadni a találmányodat. Ez azt jelenti, hogy helyetted nem tud elmenni Isten. Azt neked kell.
Itt kell használni a hitedet, mint Jonatánnak, amikor jelet kért: ha a Filiszteusok azt mondják, gyertek fel ide hozzánk a hegyre,  akkor velünk lesz az Úr és levágjuk őket és győzni fogunk. És azt mondták, gyertek fel.
De nem kezdett el gondolkodni Jonatán, hátha csak tévedésből mondták ezt, és olyan túlerő van, és hogy is gondolhattam, hogy ezt én meg tudom csinálni. Lehet, hogy egy csapda az ördögtől, stb, stb... Sorolhatnám, miket szoktunk gondolni akkor, amikor hitet kellene gyakorolni.
Tehát Jonatán elindult, és felmászott a kardját a szájában tartva a sziklán. Teljes hátrányos helyzetből indulás.... és mégis mindenkit levágott, és a csata ezen az akción megfordult, és győzelemre segítette az egész hadsereget. Tehát ha imádkozol, és kapsz bátorítást, ne kételkedj, indulj el, és az Úr valóban veled lesz! Mutasd meg a hitedet a cselekedeteddel! Ha hiszed, hogy Isten meghallgatta az imáidat, akkor elindulsz. Légy áldott és higgy, mert meghallgatja az Úr a kiáltásodat! Ámen.

Légy áldott, és higgy!

Megértsétek, mi legyen az Úrnak akarata.

"Megértsétek, mi legyen az Úrnak akaratja." Efézus 5, 17

"Hálákat adván mindenkor mindenekért a mi Urunk Jézus Krisztusnak nevében az Istennek és Atyának" Efézus 5, 20  

Nagyon jól hangzik ez, de amikor nehézségek vagy fájdalmak érnek, vagy olyan lelki nyomás, amit szinte alig lehet kibírni, akkor bizony nem ez az első, ami eszünkbe jut. Leginkább a panasz vagy a kétségbeesés szava. De talán azért jó, ha beszélünk erről, mert rajtunk, hívőkön is ugyanolyan kísértések esnek, mint a világ szerint élő  embereken: betegség, fájdalom, nehézségek, családi konfliktusok... Hiszen a világban élünk, de nem a világ szerint...  Hogyan?
Az ahogyan ezekben a helyzetekben beszélünk, reagálunk, ahogyan  a hitünket kezdjük megvallani, megerősödni benne, és aztán valóra váltani. És elkezdünk csodákban gondolkodni.


"Mert általad táboron is átfutok, és az én Istenem által kőfalon is átugrom." Zsoltárok 18, 30 

Hogyan? Úgy hogy nekifutok. Nem várakozom, hogy a csoda megtörténjen nélkülem, és majd én részese leszek, hanem én futok neki, és én magam alkotom meg a csodát Istennel.

"Elmenvén pedig prédikáljatok, mondván: Elközelített a mennyeknek országa..." Máté 10, 7  

Tehát el kell mennünk, törni a fejünket hova; és készülni, fizetni útiköltséget, szállást. Prédikálni kell elmenni, nekünk kell kezdeményezni a beszélgetést, indítani a kapcsolatfelvételt, nem várni, hogy kérdezzenek.
Például tegnap felhívott egy hölgy, és elmondta, hogy a cukra irdatlan magasra szökött. Első gondolatom volt: ezért hívott fel, hogy közölje? Nem kért semmit, nem mondott semmit, csak a puszta tényt: hiába vett be gyógyszert, nem használ neki. Aztán bevillant, biztos azért hívott, hogy imádkozzam érte, bár nem mondta. Azonnal elkezdtem imádkozni, és a végén megáldottam. Letettük a telefont. Másnap kaptam a hírt, azonnal lement a cukra teljesen normál szintre, és ott is maradt.

  
"Betegeket gyógyítsatok, poklosokat tisztítsatok, halottakat támasszatok, ördögöket űzzetek. Ingyen vettétek, ingyen adjátok." Máté 10, 8

Ha betegről hallasz, akkor fel kell ajánlanod neki az Istentől kapható gyógyulást! Ajánld fel, imádkozz, és bízz az Úrban!  Ő meghallgat. Tudnod kell, hogy az imáid olyan fontosak Istennek, hogy meghallgatja őket. Ha gyógyíthatatlan beteg, akkor neked kell segítségére sietned, mert egyedül Istennek van hatalma valóságosan gyógyítani.
Nem lehet az ördögé az utolsó szó!


"Halál! hol a te fullánkod? Pokol! hol a te diadalmad?" 1Korinthus 15, 55  

A kezdeményezést a mi kezünkbe adta az Úr. Miért? Mert Isten minden helyzet felett Úr, ami azt jelenti, hogy megváltoztatja, átalakítja.
Mi a teendőnk? A hálaadás. Amivel kinyilvánítom az egész szellemvilág előtt, emberek előtt és a menny előtt, hogy Jézus teljhatalmú Úr. Nem félek, és tudom, hogy Ő segíteni fog. Pont úgy, ahogyan Lázár sírjánál tette Jézus.


"Atyám, hálát adok neked, hogy meghallgattál engem Tudtam is én, hogy te mindenkor meghallgatsz engem; csak a körülálló sokaságért mondtam, hogy elhiggyék, hogy te küldtél engem." János 11, 41-42

Eddig a hálaadó szó, és innen kezdve az Istennel együtt munkálkodó, kezdeményező szó:


"És mikor ezeket mondá, fennszóval kiálta: Lázár, jöjj ki!" János 11, 43

Tudd hogy Isten munkálkodni akar, de nélküled nem tud. Te vagy a keze, a szája, a lába. Menj el, szólj, és tedd rá a kezed, és imádkozz!
Mindezt azzal a hálaadással a szívedben, hogy Isten mindenek felett Úr.

Légy hálás!

Láss, adj, vess!

Van a Bibliában egy történet. Egy felebarátról szól. Már a neve is elgondolkodtató: félig barát. Mit tett ez az ember a másikért, aki csak félig volt barát? Látta, hogy támadás érte ezt az ismeretlen embert, tehát észrevette. Mondhatjuk azt is, hogy volt rá szeme. Azt se tudta, hogy ki fia-borja... mondanánk magyarul,  és mégis megszánta, esélyt adott neki a túlélésre, az életet látta benne, és azt akarta, hogy ne szakadjon meg élete folyása. Ezzel azt igazolta, hogy tudja: az élet Istentől származik. És védi azt, mert ezzel tiszteli Istent, az életet adót. Eszembe jut a prófécia, amit Jézusra mondtak:


"Megrepedt nádat nem tör el, a pislogó gyertya belet nem oltja ki." Ézsaiás 42, 3  

"Megrepedt nádat nem tör el."

 
"Mert nem gyönyörködöm a meghaló halálában, ezt mondja az Úr Isten." Ezékiel 18, 32 


"Élek én, ezt mondja az Úr Isten, hogy nem gyönyörködöm a hitetlen halálában, hanem hogy a hitetlen megtérjen útjáról és éljen." Ezékiel 33, 11   

Megnyitotta pénztárcáját egy ismeretlen senkiért, úgy hogy azt se tudta, hogy lesz-e ebből valami haszna? Visszakapja- e vagy sem? És igen, mégis adott pénzt az ellátására és még többet is, ha kell. Vagyis:


"Adjatok, néktek is adatik; jó mértéket, megnyomottat és megrázottat, színig teltet adnak a ti öletekbe. Mert azzal a mértékkel mérnek néktek, amellyel ti mértek." Lukács 6, 38  

Igen, Istennek ezt a szíve szerinti gondolatát is betöltötte.
Mit takar ez igazából? Aki tud adni - vissza nem várva -, annak hite van. Tudja, hogy Isten gondoskodik róla nem is akárhogyan:


"Kölcsön ad az Úrnak, aki kegyelmes a szegényhez; és az ő jótéteményét visszafizeti neki." Példabeszédek 19, 17  

Hogyan? Jó mértéket, megnyomottat és megrázottat, színig teltet adnak a ti öletekbe.


"És ha [csak] azoknak adtok kölcsönt, akiktől reménylitek, hogy visszakapjátok, mi jutalmatok van?" Lukács 6, 34  

Aki tehát ilyen kapcsolatban van Istennel, tudja, hogy amit tesz, abban Isten ott van és partner. Akkor nem nehéz jótékonykodni, adakozni, segíteni másokon, és igazából felebarátja lenni a körülöttünk lévő embereknek. Csak ismernünk kell az Igét és hogy mit mond a vetés és aratás törvényéről. Ha adsz néked is adatik....Jézus is ezt tette:

Ézs 53:10-11  
És az Úr akarta őt megrontani betegség által; hogyha önlelkét áldozatul adja, magot lát, és napjait meghosszabbítja, és az Úr akarata az ő keze által jó szerencsés lesz.
Mert lelke szenvedése folytán látni fog, [és] megelégszik, ismeretével igaz szolgám sokakat megigazít, és vétkeiket ő viseli.

Bemutatta, hogy ez működik. Higgyük el, és merjük utána csinálni! Láss, adj, vess, és Isten barátja leszel! Légy a hit embere!