A bizonyságtevés

A bizonyságtevésnek nem érzelemből, hanem szükségből kell történnie.
Sokszor sebek és fájdalmak érnek minket, amikor megosztjuk valakivel azt a csodát, hogy megismertük az Úr Jézus Krisztust. Megvetnek, kinevetnek, lenéznek azért, mert valami olyanról beszélünk nekik, ami nem látható, de mindenképpen megtapasztalható.

Meg kell értenünk, hogy az visszautasítás nem minket céloz. Nem szabad az értéktelenség érzését, vagy a sikertelenség érzését elfogadni magunkra nézve. Minden ilyen beszéd és viselkedés ellenére tegyünk bizonyságot! Hiszen "nem járunk ravaszságban, és nem is hamisítjuk meg az Isten igéjét.”
Igazságot szólunk, és ezt azzal a szeretettel, hogy az az ember megmenekülhessen. Nem is a saját érdekeink motiválnak, és nem a mi igazságunkat bizonygatjuk. Ilyenkor  a másik ember jövője és életének kimenetele legfontosabb: "a nyilvánvaló igazsággal kelletjük magunkat minden ember lelkiismeretének az Isten előtt.” 

És mégis sokszor előfordul, hogy visszautasításban van részünk, vagy vitába keveredünk, és úgy érezzük, hogy nem tudtuk az igazságot megvédeni. Pedig csak azok reagálnak támadóan, akik elvesznek, "akikben e világ Istene megvakította a hitetlenek elméit, hogy ne lássák a Krisztus dicsőséges evangéliumának világosságát, aki az Isten képe. Mert nem magunkat prédikáljuk, hanem az Úr Jézus Krisztust."

Ha elutasítanak, akkor Jézust utasítják el. Felül kell emelkedni a személyes sérelem gátján, és tudni kell, hogy nem a miénk a megvetés, hanem Jézust illeti. Mint ahogyan Őt illeti a betegségünk is, és a bűneink büntetése is. Ezt mind magához vonzza, és elnyeli, elhordozza, átveszi tőlünk. Ez a minden értelmet felülhaladó szeretet. Egyszerűen megérzed, hogy nem te vagy, akinek el kell ezeket hordozni, hanem Ő elhordozza. Te csak elszenveded teljes örömmel.

"Annak okáért, mivelhogy ilyen szolgálatban vagyunk, amint a kegyelmet nyertük, nem csüggedünk el; Hanem lemondtunk a szégyen takargatásáról, mint akik nem járunk ravaszságban, és nem is hamisítjuk meg az Isten igéjét, de a nyilvánvaló igazsággal kelletjük magunkat minden ember lelkiismeretének az Isten előtt. Ha mégis leplezett a mi evangéliumunk, azoknak leplezett, akik elvesznek: Akikben e világ Istene megvakította a hitetlenek elméit, hogy ne lássák a Krisztus dicsőséges evangéliumának világosságát, aki az Isten képe. Mert nem magunkat prédikáljuk, hanem az Úr Jézus Krisztust." 2Korinthus 4, 1-4

Nem tudhatod, vajon megmenekül-e az az ember, akinek bizonyságot teszel. Az esélyt mindenkinek meg kell adni. Ne te legyél az oka - a félelmeid miatt -, hogy nem hallotta az evangéliumot! Te lépj, az Úr pedig cselekszik.

Az Ige másik éle

Az előző írásban az Ige egyik éléről beszéltem. Ma egy másikról szeretnék.

Az Ige másik éle, hogy mennyire figyelünk oda egymásra, vagy mennyire akarjuk, hogy a másik ne tévedjen el. Vagy szeretnénk-e, hogy minket figyelmeztessenek, amikor valami rosszat akarunk tenni.

"És monda az Úr Kainnak: Hol van Ábel a te atyádfia?" 1Mózes 4, 9  

Igen, Isten felteszi ezt a kínos kérdést: Hol van a te testvéred? Hol tart? Hova tart? Mit csinál? Tudsz róla? Nem kéne vele beszélned?
Ha te tudod, hogy az rossz, amit tesz vagy szándékozik tenni, akkor nem kellene neki szólnod?
Igen, ezek kényelmetlen kérdések. Mert a kapcsolatodat fogják megmérni azzal a másik emberrel. Ha Istenben van a kapcsolat, egy ilyen beszélgetés nem fogja megborítani a kapcsolatotokat, de ha nem, akkor lehet, hogy elveszíted a barátságát.

Mi volt Káin válasza?

"Nem tudom, avagy őrizője vagyok-e én az én atyámfiának?" 1Mózes 4, 9
 
Vagyis nem akart tudomást venni arról, hogy felelősséggel tartozik a testvéréért.
Pedig igenis figyelmeztetni kell, inteni egymást, amíg tart a ma.

"Intsétek egymást minden napon, míg tart a ma, hogy egyikőtök se keményíttessék meg a bűnnek csalárdsága által." Zsidó 3, 13 

E szerint az Ige szerint szólni kell, méghozzá időben, nehogy túl messzire menjen a másik, és ne tudjon visszafordulni. Szólni kell, azt mondja az Ige. Mert ha nem szólsz, bár tudod, hogy vétkezik a másik, téged kér számon az Úr.

"Intsétek őket, hogy ne vétkezzenek az Úr ellen, és ne szálljon reátok és a ti atyátokfiaira [az Úr] haragja. Így cselekedjetek és ne vétkezzetek." 2Krónika 19, 10 

"De ne tartsátok ellenségnek, hanem intsétek, mint atyafit." 2Thessalonika 3,15 

Tehát mindig meg kell hagyni a szabad akarat döntését. Engedni, hogy ő döntsön. Szólni, és engedni. Így áll össze a kard két éle. Ahogy Jézus tette a gazdag ifjúval. Add el mindened, és kövess engem, ez az életed megoldása. És ő megszomorodva elment. Jézus nem agitálta, nem állt az útjába, de megfogalmazta: "Milyen nehezen mennek be a gazdagok Isten országába." Vagyis nem tud bemenni, máshova tart. (Máté 19, 16-24) Nem követendő ez a döntés. De ez az ifjú így döntött. És ne feledjük, Jézus maga mondta, hogy:

"Mert szoros az a kapu és keskeny az az út, amely az életre visz, és kevesen vannak, akik megtalálják azt." Máté 7, 14 

Kevesen vannak. Mi útjelző táblák vagyunk, de a helyes útra minden embernek magának kell rálépnie. Az utat mutatnunk kell, de a döntést rá kell bízni a másikra. Ebben segít nekünk az ima. Tehát engedj, és szólj! Szólj, és engedj!

Ő a betegségek ismerője

Csak folytatnám az előző gondolatot, mert bármennyire  is különleges, de tényleg nem kér tőled Jézus semmi nagy dolgot, csak azt, hogy ahol vagy, ahol élsz, ahol megfordulsz, ott munkálkodj Őérte. A lehetőségek veled szembe jönnek, nem kell neked keresgélni, csak észrevenni, és belelépni a helyzetbe.

Tegyél bizonyságot arról, aki Ő, Jézusról. Ki Ő? Ő szabadító, gyógyító, a bűnök megbocsátója. Ha ezt tudod, akkor erről fogsz beszélni. És természetesen a Vele való kapcsolatodat is be kell vetned: ha szükségben lévőben találkozol, kérdezd meg, hogy imádkozhatsz-e érte. Az igazak imádságát meghallgatja az Úr. És téged igazzá tett Isten Jézusért. Tehát imádkozz, kiálts!

Úgy, ahogyan tette ezt egy lány a gyülekezetünkben a egyszer, még régebben. A barátnője látogatta meg, aki külföldről tért haza pár napra, és felkereste a gyülekezetünkbe járó lányt. Kiderült a beszélgetéskor, hogy agydaganata van, ami már harmadszor jelentkezik. Az első kettőt kioperálták az orrán keresztül, de a CT vizsgálat világosan megmutatta, hogy ez most olyan helyen van, ahonnan nem lehet az orrán keresztül műteni, fel kell nyitni a koponyáját és úgy eltávolítani. Éppen eljegyezték és esküvő előtt állt, de mégis az egész beszédéből az volt érezhető, hogy úgy gondolja, hogy meg fog halni. Ez az ő sorsa. A gyülekezetünkbe járó lány azonnal elmondta neki, hogy Jézus gyógyító, és ha szeretné, imádkozik érte. Nem kell drága műtét, mert ez ingyen van, csak válassza Jézust. Sok Igét olvasott fel neki. Egész nap beszélgettek Jézusról, és Igét olvastak. Végül imádkoztak a daganat ellen. Másnap a barátnő visszautazott külföldre, és ott csináltak egy újabb CT-t. Ezután felhívta telefonon a barátnőjét itthon Magyarországon, és visítva kiáltozott a telefonba: "Meggyógyultam! ISTEN meggyógyított!" Azt mondta a CT után az orvosa, hogy eltűnt a daganat, a vérképe teljesen helyreállt, és nem kell műteni. Ujjongott, és azt kérdezte, hova járjon gyülekezetbe ott, ahol él. Zengett a telefon az ujjongástól a vonal mindkét végén.

Így tudod Őt „szolgálni”. Légy bátor, beszélj arról, hogy ki Ő! Jézus ott lesz és cselekszik.

Jézus nem megy el melletted szó nélkül

Elgondolkodtam azon, hogy sokszor akarjuk, hogy Jézus ott legyen az életünkben, de nem teszünk érte semmit. Elvárjuk, hogy Ő tegyen. „Ha Isten, tegyen értem!“ De biztos, hogy így kell gondolkodnunk?

Nézzük Zákeust, ezt a dúsgazdag üzletembert, aki talán kétes módon szerezte a pénzét, de mindent megtehetett, és voltak barátai, családja. De még neki is voltak fizikai akadályai. Amikor Jézus arra járt, és tömeg vette körül, Zákeus nem láthatta Őt, mert alacsony termetű volt.

Mindenkinek vannak hiányosságai vagy korlátjai. Ki ebben, ki abban szűkölködik. A kérdés, hogy hogyan kezeljük ezt. Aki elfogadja és beletörődik, sőt úgy tekint magára, hogy "Nekem ennyi adatott és kész...", vagy még akár a lehetőségeit is így szortírozza, az saját magát zárja ki abból a találkozásból Jézussal, ami pedig el van készítve a számára.

Zákeus nem törődött bele a korlátjaiba.


"És igyekezék Jézust látni, ki az; de a sokaságtól nem láthatá, mivelhogy termete szerint kis ember volt. És előre futván felhága egy eperfüge fára, hogy őt lássa; mert arra vala elmenendő. És mikor arra a helyre jutott, feltekintvén Jézus, látá őt, és monda neki: Zákeus, hamar szállj alá; mert ma nekem a te házadnál kell maradnom." 

Lukács 19, 3-5

Tett valamit annak érdekében, hogy a lehetetlenségeit leküzdje. A termetét nem tudta megváltoztatni, hát felmászott egy fára. A tekintélyes, gazdag üzletember... Nem csoda, hogy amikor Jézus odaért, észrevette az erőfeszítést, észrevette az akarást. És nem ment el mellette. Hanem létrejött a találkozás. Bement Zákeushoz.
Ha akarjuk, hogy Jézus bejöjjön hozzánk, tegyünk érte! Küzdjük le az akadályainkat, lépjük meg a lehetetlent, akarjuk, hogy létrejöjjön a találkozás! Ne nyugodjunk bele a helyzetünkbe! Törjünk ki a megszokásainkból! Tegyünk valami furcsát és váratlant a Jézussal való találkozásunkért! Isten úgyis a lehetetlent bízta ránk, a lehetségessel foglalkozzanak azok, akiknek nincs hitük. Mássz fel a te eperfügefádra! És - hidd el! - Jézus nem megy el melletted szó nélkül. Áldott találkozást!