Az élet nem mindig habostorta

Vannak olyan helyzetek, amikor az embert annyira le akarják húzni a víz alá a körülményei, vagy a körülötte élők, hogy hirtelen csak azzal tud foglalkozni, hogy levegőt vegyen és a víz felszínén maradjon. De egyáltalán nem baj. Vannak ilyen helyzetek.
A legfontosabb, hogy ebben a helyzetben is megtaláljuk Jézust. Hol van Ő? Mit tenne Ő? Merre indul Ő? Mert arra van a kiút. Az lesz a megoldás. A többi csak zsákutca. Oda nem érdemes bemenni. Keserűség, harag, visszavágás, depresszió, önvád, magunkba fordulás, lemondás... Egyik sem jó. Az lesz a helyes, amit Jézus tesz. Mi lehet az? Hát a hálaadás. Kézenfekvő.


"És mindent, amit csak cselekesztek szóval vagy tettel, mindent az Úr Jézusnak nevében [cselekedjetek], hálát adván az Istennek és Atyának Ő általa." Kolossé 3, 17 

Tehát a reakciómnak olyannak kell lenni, hogy az mehessen az Úr Jézus Krisztus nevében. Amire nem tudja ráütni Jézus a bélyeget, hogy "Igen, ezt vállalom.",

az nem jó út. Azt gyorsan el kell hagyni. A cselekedetem másik megmérője a hálaadás. Tudok hálát adni? Mert amíg nem, nem vagyok Krisztusban. Addig még az emberi indulatok dúlnak bennem. És nem vezetnek a helyes ösvényre. Tehát el kell jutni a hálaadásig, mert onnan léphetünk be a mennyei szférába. 

Ott kezdődnek a csodák. És minden helyzetben, amikor csodára van szükség, ott a megoldáshoz hálaadás kell. Ha van hálaadás, van csoda.

"Jézus pedig felemelé szemeit az égre, és monda: Atyám, hálát adok neked, hogy meghallgattál engem.
Tudtam is én, hogy te mindenkor meghallgatsz engem; csak a körülálló sokaságért mondtam, hogy elhiggyék, hogy te küldtél engem." János 11, 41-42

Pedig nem sokkal előtte sírt Jézus Lázár halála miatt. De hálát adott, és a halott kijött a sírból. Tehát az ilyen "mélyvizes" helyzetek csak arra jók, 

hogy megtanítsanak minket vízen járni, ne kapkodjuk a levegőt, hanem tegyünk úgy, mint Jézus. És járni fogok a vízen.