Sokszor elfelejtjük

Bizony sokszor elfelejtjük, hogy mennyire egyediek és megismételhetetlenek vagyunk. Talán ez azért lehet, mert olyan kevésszer adjuk egymás felé a tisztelet és megbecsülés szavait a hétköznapjainkban. És talán még kevesebbszer a családban és a szeretteink között, épp ott, ahol a legnagyobb az elvárásunk erre. Hiszen itt tesszük meg a legtöbbet egymásért. Isten pont ezért hangsúlyozza "én gyönyörűségem, markaimba metszettelek téged, enyém vagy, az egyszülött fiamat adom érted váltságul", hogy érezd, mennyire fontos vagy a számára. Érezd meg, hogy igenis te vagy az, akit Ő kiválasztott, te kellesz neki, fontos vagy a számára. S ha ezt megérezzük, és így kezdünk magunkról gondolkodni, nem lesz nehéz nekünk magunknak sem a dicsérő szavakat, a megbecsülés mondatait kimondani, mert nem érezzük, hogy a másikat emeljük, de "Ki fog engem emelni, megbecsülni, szeretni?". Mert érzem, és tudom, hogy Isten felemel, megbecsül és szeret. És én leszek az, aki a szeretetlavinát elindítom a környezetemben, adok tiszteletet, dicséretet, fel tudok nézni a másik értékeire, és ezáltal ők is meg merik tenni a környezetükben. Kezdd el úgy, hogy felismered, mennyire értékes vagy és megismételhetetlen, mennyire szeret  Isten. És ezzel a tudattal te is fel tudsz emelni másokat, férjedet, gyermekeidet, munkatársaidat... Vedd észre a környezetedben a jó dolgokat, és azokat tedd szóvá, emeld ki, erről beszélj, és így a helytelen, rossz dolgok eltörpülnek és elhalnak.

Meglátod, a környezetedet be fogja aranyozni a hit, a remény és a szeretet.

Nézz bele a tükörbe!

Bizony nagy dolog, ha valaki felismeri, hogy mindaz, amit addig tett, jónak gondolt, az igazából rossz. Hogy véleményével, cselekedeteivel megsértett másokat.

Ez olyan, mint amikor elmegyünk egy óriási tükör előtt dúlva-fúlva, és véletlenül belepillantunk.
Akit látunk, egy idegen, mérges ember, akinek az ábrázata is ijesztő.
„Ez nem én vagyok!” - ez az első gondolatod. És jól teszed. Mert ez a felismerés az első lépés ahhoz, hogy másként viselkedj.
Ha bele tudsz nézni abba a tükörbe, amit Jézus Krisztus tart eléd, hogy felismerd, milyen is vagy valójában, akkor biztos, hogy nem fogsz senkit megbántani. Ha szeretnéd, hogy Isten meghallgassa az imáidat, tudnod kell, ha valakinek panasza van ellened, és te nem békülsz meg vele, nem tudja Isten teljesíteni a kéréseidet. Tehát ha valakit megbántasz, cikizel, csúfolsz, vagy elveszed valamijét, vagy hazudsz, vagy valakit ráveszel rosszra, akkor Isten nem tudja teljesíteni a kéréseidet. Meg kell békülnöd, bocsánatot kel kérned, vissza kell adnod, be kell vallanod, vagyis észre kell venned, hogy rosszat tettél. Bűnt követtél el. A bűn eltávolít Istentől. Ezt ne engedd! Nézz bele a tükörbe, és változz meg! Legyél olyan, amilyennek Isten szeretne látni. És Isten meghallgatja imáidat.

„Az igének pedig megtartói legyetek, és ne csak hallgatói, megcsalván magatokat. Mert ha valaki hallgatója az igének, és nem megtartója, az ilyen hasonlatos ahhoz az emberhez, aki a tükörben nézi az ő természet szerinti ábrázatát. Megnézte magát, és azonnal elfelejtette, milyen volt.” Jakab 1, 22-24

Vannak nehézségeid?

Vannak bajaid, nehézségeid? Akkor tudnod kell, hogy az ördög mindig gondoskodik valami nehézségről, csak azért, hogy ne az ima és a hittel való teljes betöltekezés és a bizonyságtétel legyen a fő faladatunk, hanem a saját életünk összetartása. A testünk gyógyítása, küzdelem a jó állapotért.

Én arról tudok beszélni, hogy én hogy csinálom. A betegség mindig jelentkezni akar. Gondolat formájában ajánlkozik. Vagy valaki mesél a saját betegségéről, vagy halljuk a rádióban, hogy ez meg ez a betegség jobban fenyegeti a nőket, mint a férfiakat stb... Ahogy halljuk, megfogan egy gondolat, „jaj, csak nehogy nálam így legyen!”. Ez mi? Hitetlenség. Miért? Mert feltételezi, hogy lehet így. Tehát, hogy mondja az írás? Az ördögnek helyt ne adjatok! /Efézus 4, 27/ Ami azt jelenti, hogy még csak nem is engedek ilyen gondolatot megfogalmazódni a fejemben. Ez persze eleinte harc, mert ezek a gondolatok jönni akarnak. Ezért nagyon résen kell lenni, és magamban igen erőteljesen imádkozom, és visszautasítom ezeket a gondolatokat. Nem engedem be a félelmet a szívembe. És ugyanakkor  megvallom, hogy :
"Jézus mindentől és mindig megvéd. Velem ilyen nem lesz. Nem lesz!" ezek az alaplépések. Amik segítenek minden betegséget elhárítani. A tünet még ezek után is jelentkezhet, de akkor meg kell vallani, hogy "Nem fogadlak el, Jézus engem megtart, megvéd, semmilyen betegséget nem ad, és nem is enged rám. Ördög távozz!" Ha finomkodunk vele, nem megy el, hanem kísért tovább. Ha ezeken a területeken már győztesek vagyunk, sokkal kevesebb a kísértés, de még ilyenkor is be-bepróbálkozik időközönként. Tudod... Jézusnál is bepróbálkozott: ”Ha Isten fia vagy???"... Tudta, hogy Isten fia, mégis megpróbálta, hátha elbizonytalanodik. De Jézus nem tette. Te se tedd! Meg vagy váltva a lelked megváltása által a betegségtől is. Ha már van valami betegség tüneted, akkor pedig valld meg, hogy "Jézus vérében meggyógyultam!" Meggyógyultam! Múlt időben! Hiszem, hogy meghalt a kereszten, elvégezte a megváltás munkáját. Ezzel átvállalta a betegségedet. A szellemvilágban nem létezik az idő. Amikor jelentkezik nálad a betegség, akkor a kereszthalál úgy működik, mintha most történne meg érted. Azonnal életbe lép az ereje. Csak sajnos a keresztények ezt nem tudják, mert a nagy ámító máshogyan beszél erről, hogy ne élhessünk a javainkkal. Tehát értelmünkkel meg kell ragadnunk, hogy a kereszt olyan energiát és erőt hordoz magában, ami elegendő a te betegséged azonnali elmulasztására. De ezt neked el is kell hinned! Ahogy a százados elhitte. Mit mondott neki Jézus? "Még az Izráelben (hívők között) sem találtam ilyen nagy hitet." /Máté 8, 10/ Miért, mit mondott a százados? "Csak szólj egy szót, és meggyógyul a szolgám." /Máté 8, 8/ Mert tudom, hogy te teljhatalommal rendelkezel, mint ahogy én is a fölött a 100 katona felett. Élet és  halál ura vagyok. Te is. Hát ezt a hitet  kell megértenünk. Ezt a hitet kell kiengednünk magunkból. Erre a hitre reagál a Menny. Teljes gyógyulás és szabadulás. Ha igazán őszinte vagy magadhoz, akkor rájössz, hogy ezt a hitet egy dolog gátolja meg; éspedig a félelem a betegségtől, a haláltól. Ne félj! Ne félj! Te nem halsz meg! Már általmentél a halálból az életbe. /János 5, 24/ Most a betegséged esetében is. Élet munkálkodik benned, nem a halál. Vegyél úrvacsorát, térdelj le, és valld meg:

"Az én testem a Szent Lélek temploma. Ha ennek a Léleknek nem volt lehetetlen a meghalt Jézust feltámasztani, akkor engem is megelevenít most ebből a betegségből. Rábízom magam a Szent Lélek munkájára. Ő Jézustól veszi, amit tesz és mond, és Jézus jól tudja, hogy mit kell tenni az én testemmel, hogy meggyógyuljon. Köszönöm, hogy Te elmondtad Jézus, hogy elvégeztetett. Tehát Te magadra vetted az én betegségemet. Most már nem az enyém, nem tartozik hozzám. Ezek csak tünetek, amiket úgyszintén Neked adok. Köszönöm a gyógyulást, amit a kereszten Te kivívtál nekem. Elfogadom, és nem akarom tovább hordozni ezt a betegséget. Számomra utálatos, és nem tartozik mostantól hozzám. Az én emberi értelmemet a te Igéd mellé állítom, és igaznak mondom azzal, hogy elhiszem, és így beszélek és így gondolkodom, és így vélekedek. Segíts meg engem, Uram ebben, kérlek! Ámen."

Igék:

"Krisztussal együtt megfeszíttettem. Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus; amely életet pedig most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem és önmagát adta értem." Galata 2, 20  


"De ha Annak a Lelke lakik bennetek, aki feltámasztotta Jézust a halálból, ugyanaz, aki feltámasztotta Krisztus Jézust a halálból, megeleveníti a ti halandó testeiteket is az ő tibennetek lakozó Lelke által." Róma 8, 11  


"Annak okáért ha feltámadtatok a Krisztussal, az odafelvalókat keressétek, ahol a Krisztus van, az Istennek jobbján ülvén, Az odafelvalókkal törődjetek, nem a földiekkel. Mert meghaltatok, és a ti éltetek el van rejtve együtt a Krisztussal az Istenben." Kolossé 3, 1-3  

 
"Se pedig az ördögnek ne adjatok helyet." Efézus 4, 27 


"Végezetre, atyámfiai, legyetek erősek az Úrban, és az ő hatalmas erejében.
Öltözzétek föl az Isten minden fegyverét, hogy megállhassatok az ördögnek minden ravaszságával szemben. Mert nem vér és test ellen van nékünk tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, ez élet sötétségének világbírói ellen, a gonoszság lelkei ellen, melyek a magasságban vannak." Efézus 6, 10-12  


"Engedelmeskedjetek azért az Istennek; álljatok ellene az ördögnek, és elfut tőletek." Jakab 4, 7  


"Mikor pedig beméne Jézus Kapernaumba, egy százados méne hozzá, kérvén őt, És ezt mondván: Uram, az én szolgám otthon gutaütötten fekszik, és nagy kínokat szenved. És monda neki Jézus: Elmegyek és meggyógyítom őt.
És felelvén a százados, monda: Uram, nem vagyok méltó, hogy az én hajlékomba jöjj; hanem csak szólj egy szót, és meggyógyul az én szolgám.
Mert én is hatalmasság alá vetett ember vagyok, és vannak alattam vitézek; és mondom egyiknek: Eredj el, és elmegy; és a másiknak: Jöszte, és eljő; és az én szolgámnak: Tedd ezt, és megteszi. Jézus pedig, amikor ezt hallá, elcsodálkozék, és monda az őt követőknek: Bizony mondom néktek, még az Izraelben sem találtam ilyen nagy hitet." Máté 8, 5-10  

  
"Monda neki Jézus: Nem mondtam-e neked, hogy ha hiszel, meglátod majd az Istennek dicsőségét?"  János 11, 40


"Pedig betegségeinket ő viselte, és fájdalmainkat hordozá, és mi azt hittük, hogy ostoroztatik, verettetik és kínoztatik Istentől! És ő megsebesíttetett bűneinkért, megrontatott a mi vétkeinkért, békességünknek büntetése rajta van, és az ő sebeivel gyógyultunk meg." Ézsaiás 53, 4-5  


"Mind a halál, mind az élet a nyelv hatalmában [van], és [amiképpen] ki-ki szeret azzal élni, [úgy] eszi annak gyümölcsét." Példabeszédek 18, 21  

(Te is gyűjthetsz még Igéket.)

Békesség! Ez a harc már el van végezve, neked csak a győztes mellé kell állnod.

Avagy nem tudjátok-e?...

"Avagy nem tudjátok-e, hogy a ti testetek a bennetek lakozó Szent Léleknek temploma, amelyet Istentől nyertetek; és nem a magatokéi vagytok? Mert áron vétettetek meg; dicsőítsétek azért az Istent a ti testetekben és lelketekben, amelyek az Istenéi." 1 Korinthus 6,19-20 

Sokszor nem is gondolunk bele, hogy mit jelent az, hogy rabszolgái voltunk valakinek, és ahhoz hogy szabadok legyünk, valaki kemény váltságdíjat tett le az asztalra. Attól kezdve örökre lekötelezettjei vagyunk annak, aki ezt megtette értünk. Ezt az irodalomban is látjuk: például a 'Montechristo grófja' című regényben, amikor Dantes megmenti az egyik rabló életét, attól kezdve ez a rabló nem hagyja el soha, és minden dolgában segíti, és szolgálja őt. A hűségnek és a hálának ez a megnyilvánulása nagy csodálatot vált ki mindenkiből, de ugyanez kell hogy jellemezze a mi kapcsolatunkat Jézussal. Aki a tulajdon vérét adta azért, hogy mi kiszabaduljunk az ördögi fogságból. Megváltotta a lelkünket, és attól kezdve az övéi vagyunk.

"Avagy nem tudjátok-e, ... hogy nem a magatokéi vagytok? Mert áron vétettetek meg."

Nem magam döntöm már el az életem fontos lépéseit, hanem egyeztetem a megváltó Jézusommal. Mert nem vagyok magamé.  Ö a vezető, és az ő programja a legfontosabb a számomra. Ez az, ami az életemben és a családom életében Isten jelenlétét biztosítja.

Beszélgettem egy anyukával...

Ma beszélgettem egy anyukával. És átjárt annak az öröme, hogy vannak ilyen anyukák. Három kisiskolás gyermeke van, ketten ugyanabba az iskolába járnak, a harmadik pedig máshová. Mindhárom gyerek jár zeneórára és sportra, és az anyuka mindenhová elviszi őket. Az egész napja félórás beosztásban telik. De amit tesz, örömmel teszi, mert építi a gyermekei jövőjét. Lehetőséget teremt arra, hogy a gyerekei tanuljanak, nagy tudásúak lehessenek, és az életük boldog lehessen.
Mert mitől boldog a felnőtt ember élete? Attól, hogy a kiskorban felépített  lehetőségeket megragadja, és kamatoztatja. Hány olyan emberrel beszéltem, aki arról panaszkodott felnőtt fejjel, hogy mennyire szeretett volna zenét vagy valami mást tanulni, de nem lehetett az anyagiak, vagy a szülői törődés hiánya miatt. Ez bizony a szülők felelőssége. Az ő dolguk a kincsgyűjtés.

"Mert nem a gyermekek tartoznak kincseket gyűjteni a szülőknek, hanem a szülők a gyermekeknek." 2 Korinthus12, 14

A gyermek dolga, hogy elfogadja, és tovább fejlessze, éljen vele, kamatoztassa.


"…. ada nekik tíz gírát, és monda nekik: Kereskedjetek, míg megjövök." Lukács 19, 13  


"Eljöve pedig az első, mondván: Uram, a te gírád tíz gírát nyert." Lukács 19, 16  

A gyermekek akkor tanulnak meg maguk is kincseket gyűjteni, ha megadjuk rá a lehetőséget.
A bölcs gyermek megragadja ezt a lehetőséget, és fejleszti azt. Ezzel szerez örömet, és ezzel teszi értékessé a szülők fáradozását. Nagyon felértékelődött ez az anyuka a szememben.  A mai világban a nők többsége karriert épít, és nem a gyermekeinek akar kincseket gyűjteni, hanem magának, „mert megérdemli” a reklámszlogen szerint...  A válások miatt - a saját boldogulását keresve - kiesik a látószögből a gyermek... A mai divatos nevelési elv alapján majd magának tanul a gyerek, ha akar...
Szóval ennek a korszellemnek ellenére ez az anyuka odaszánta magát, és tudatosan kincseket gyűjt.
Most már csak az a kérdés, hogy a gyermekei értékelik-e annyira ezt, hogy megragadják a lehetőséget, és ők maguk is munkálják a jövőjüket. De ez már nem a szülő felelőssége. Ő a kincsgyűjtésért fog jutalmat kapni a mennyei Atyától. A legnagyobb szolgálat és a legnagyobb felelősség szülőnek lenni ilyen módon.
Legyen áldott az életed, hogy mindazt, ami a te feladatod, meg tudd tenni, és tartsd magad értékesnek ezért! Hiszen Jézus is így gyűjtött kincset a mi számunkra.  A kereszten megnyerte a lehetőséget számunkra a mennybejutáshoz, és hogy hozzájuthassunk az örökségünkhöz. A lehetőség megragadása viszont a mi dolgunk.
Adjon az Úr neked erőt és szeretetet, hogy gyermekeidet kincsgyűjtésben tudd nevelni! Békesség a hétköznapok harcaiban! Légy áldott kedves nőtársam!

(A beszélgetés már néhány évvel ezelőtt történt.)

Az élet forgatagában

Az élet forgatagában annyi bosszúság, probléma, nehézség jelentkezik, hogy sokszor az ember vagy sírna vagy kiabálna, vagy gyorsan nekiállna megoldani a helyzetet. De igazából az a legbölcsebb, ha megtanulunk várni. Nem a lendületünket kell elveszíteni, hanem meg kell tanulni várni az Úrra. Ő most merre mozdul, mit lép? És akkor mi is csak arra mozduljunk, csak azt lépjük, és csak azt kezdjük el megtenni.
Valahogy úgy tudnám elmondani, mint amikor valaki elkezd várni a csodára. A csoda jön, kijön az Úrtól, de megvalósítani nekünk kell. Tehát ha Hozzá kiáltunk, rögtön hálát adunk a leglehetetlenebb helyzetben is, akkor a labda az Úrnál van. Ő pedig a csodákkal teljes, mindent véghezvívő és megcselekvő Isten. Tehát a legjobb helyen van a helyzetünk, most már a csoda következik. Isten szól, hogy mi legyen, én pedig megcselekszem, és elindul a csoda.
Így volt ez a 38 éve beteggel is. 

"Kelj fel, vedd fel a te nyoszolyádat, és járj!" 

János 5, 5-9 

Felkelt, felvette a nyoszolyát. Megtette, amit Jézus mondott. Egy egyszerű dolgot kért tőle Jézus: Kelj fel, és vedd fel az ágyadat! Nem volt vita, "...nem tudom, eddig nem ment, hogy menne most?...", hanem tette, amit az Úr mondott.
Ez vár ránk is. Semmi kérdés, "csak" az engedelmes cselekvés. Ha képtelen vagy rá, ha még sohasem csináltad, ha nehéznek tűnik, akkor is azt tedd, amit Ő mond. És a csoda jön. Megoldódnak a dolgaid, lesz állásod, meggyógyulsz, vagy meggyógyulnak körülötted... 

"Minden lehetséges, annak aki hisz."

Márk 9, 23 

Vagyis higgy annyira Jézusnak, hogy megvárod, mit szól a helyzethez, és azt teszed, amit mond! Ne berzenkedj a helyzet miatt, hanem lépj a helyzetből oda, ahova Jézus lép. És jön a csoda...