Sokszor elfelejtjük

Bizony sokszor elfelejtjük, hogy mennyire egyediek és megismételhetetlenek vagyunk. Talán ez azért lehet, mert olyan kevésszer adjuk egymás felé a tisztelet és megbecsülés szavait a hétköznapjainkban. És talán még kevesebbszer a családban és a szeretteink között, épp ott, ahol a legnagyobb az elvárásunk erre. Hiszen itt tesszük meg a legtöbbet egymásért. Isten pont ezért hangsúlyozza "én gyönyörűségem, markaimba metszettelek téged, enyém vagy, az egyszülött fiamat adom érted váltságul", hogy érezd, mennyire fontos vagy a számára. Érezd meg, hogy igenis te vagy az, akit Ő kiválasztott, te kellesz neki, fontos vagy a számára. S ha ezt megérezzük, és így kezdünk magunkról gondolkodni, nem lesz nehéz nekünk magunknak sem a dicsérő szavakat, a megbecsülés mondatait kimondani, mert nem érezzük, hogy a másikat emeljük, de "Ki fog engem emelni, megbecsülni, szeretni?". Mert érzem, és tudom, hogy Isten felemel, megbecsül és szeret. És én leszek az, aki a szeretetlavinát elindítom a környezetemben, adok tiszteletet, dicséretet, fel tudok nézni a másik értékeire, és ezáltal ők is meg merik tenni a környezetükben. Kezdd el úgy, hogy felismered, mennyire értékes vagy és megismételhetetlen, mennyire szeret  Isten. És ezzel a tudattal te is fel tudsz emelni másokat, férjedet, gyermekeidet, munkatársaidat... Vedd észre a környezetedben a jó dolgokat, és azokat tedd szóvá, emeld ki, erről beszélj, és így a helytelen, rossz dolgok eltörpülnek és elhalnak.

Meglátod, a környezetedet be fogja aranyozni a hit, a remény és a szeretet.