Avagy nem tudjátok-e?...

"Avagy nem tudjátok-e, hogy a ti testetek a bennetek lakozó Szent Léleknek temploma, amelyet Istentől nyertetek; és nem a magatokéi vagytok? Mert áron vétettetek meg; dicsőítsétek azért az Istent a ti testetekben és lelketekben, amelyek az Istenéi." 1 Korinthus 6,19-20 

Sokszor nem is gondolunk bele, hogy mit jelent az, hogy rabszolgái voltunk valakinek, és ahhoz hogy szabadok legyünk, valaki kemény váltságdíjat tett le az asztalra. Attól kezdve örökre lekötelezettjei vagyunk annak, aki ezt megtette értünk. Ezt az irodalomban is látjuk: például a 'Montechristo grófja' című regényben, amikor Dantes megmenti az egyik rabló életét, attól kezdve ez a rabló nem hagyja el soha, és minden dolgában segíti, és szolgálja őt. A hűségnek és a hálának ez a megnyilvánulása nagy csodálatot vált ki mindenkiből, de ugyanez kell hogy jellemezze a mi kapcsolatunkat Jézussal. Aki a tulajdon vérét adta azért, hogy mi kiszabaduljunk az ördögi fogságból. Megváltotta a lelkünket, és attól kezdve az övéi vagyunk.

"Avagy nem tudjátok-e, ... hogy nem a magatokéi vagytok? Mert áron vétettetek meg."

Nem magam döntöm már el az életem fontos lépéseit, hanem egyeztetem a megváltó Jézusommal. Mert nem vagyok magamé.  Ö a vezető, és az ő programja a legfontosabb a számomra. Ez az, ami az életemben és a családom életében Isten jelenlétét biztosítja.