Sokszor sebek és fájdalmak érnek minket, amikor megosztjuk valakivel azt a csodát, hogy megismertük az Úr Jézus Krisztust. Megvetnek, kinevetnek, lenéznek azért, mert valami olyanról beszélünk nekik, ami nem látható, de mindenképpen megtapasztalható.
Meg kell értenünk, hogy az visszautasítás nem minket céloz. Nem szabad az értéktelenség érzését, vagy a sikertelenség érzését elfogadni magunkra nézve. Minden ilyen beszéd és viselkedés ellenére tegyünk bizonyságot! Hiszen "nem járunk ravaszságban, és nem is hamisítjuk meg az Isten igéjét.”
Igazságot szólunk, és ezt azzal a szeretettel, hogy az az ember megmenekülhessen. Nem is a saját érdekeink motiválnak, és nem a mi igazságunkat bizonygatjuk. Ilyenkor a másik ember jövője és életének kimenetele legfontosabb: "a nyilvánvaló igazsággal kelletjük magunkat minden ember lelkiismeretének az Isten előtt.”
És mégis sokszor előfordul, hogy visszautasításban van részünk, vagy vitába keveredünk, és úgy érezzük, hogy nem tudtuk az igazságot megvédeni. Pedig csak azok reagálnak támadóan, akik elvesznek, "akikben e világ Istene megvakította a hitetlenek elméit, hogy ne lássák a Krisztus dicsőséges evangéliumának világosságát, aki az Isten képe. Mert nem magunkat prédikáljuk, hanem az Úr Jézus Krisztust."
Ha elutasítanak, akkor Jézust utasítják el. Felül kell emelkedni a személyes sérelem gátján, és tudni kell, hogy nem a miénk a megvetés, hanem Jézust illeti. Mint ahogyan Őt illeti a betegségünk is, és a bűneink büntetése is. Ezt mind magához vonzza, és elnyeli, elhordozza, átveszi tőlünk. Ez a minden értelmet felülhaladó szeretet. Egyszerűen megérzed, hogy nem te vagy, akinek el kell ezeket hordozni, hanem Ő elhordozza. Te csak elszenveded teljes örömmel.
"Annak okáért, mivelhogy ilyen szolgálatban vagyunk, amint a kegyelmet nyertük, nem csüggedünk el; Hanem lemondtunk a szégyen takargatásáról, mint akik nem járunk ravaszságban, és nem is hamisítjuk meg az Isten igéjét, de a nyilvánvaló igazsággal kelletjük magunkat minden ember lelkiismeretének az Isten előtt. Ha mégis leplezett a mi evangéliumunk, azoknak leplezett, akik elvesznek: Akikben e világ Istene megvakította a hitetlenek elméit, hogy ne lássák a Krisztus dicsőséges evangéliumának világosságát, aki az Isten képe. Mert nem magunkat prédikáljuk, hanem az Úr Jézus Krisztust." 2Korinthus 4, 1-4
Nem tudhatod, vajon megmenekül-e az az ember, akinek bizonyságot teszel. Az esélyt mindenkinek meg kell adni. Ne te legyél az oka - a félelmeid miatt -, hogy nem hallotta az evangéliumot! Te lépj, az Úr pedig cselekszik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése