Az Ige másik éle

Az előző írásban az Ige egyik éléről beszéltem. Ma egy másikról szeretnék.

Az Ige másik éle, hogy mennyire figyelünk oda egymásra, vagy mennyire akarjuk, hogy a másik ne tévedjen el. Vagy szeretnénk-e, hogy minket figyelmeztessenek, amikor valami rosszat akarunk tenni.

"És monda az Úr Kainnak: Hol van Ábel a te atyádfia?" 1Mózes 4, 9  

Igen, Isten felteszi ezt a kínos kérdést: Hol van a te testvéred? Hol tart? Hova tart? Mit csinál? Tudsz róla? Nem kéne vele beszélned?
Ha te tudod, hogy az rossz, amit tesz vagy szándékozik tenni, akkor nem kellene neki szólnod?
Igen, ezek kényelmetlen kérdések. Mert a kapcsolatodat fogják megmérni azzal a másik emberrel. Ha Istenben van a kapcsolat, egy ilyen beszélgetés nem fogja megborítani a kapcsolatotokat, de ha nem, akkor lehet, hogy elveszíted a barátságát.

Mi volt Káin válasza?

"Nem tudom, avagy őrizője vagyok-e én az én atyámfiának?" 1Mózes 4, 9
 
Vagyis nem akart tudomást venni arról, hogy felelősséggel tartozik a testvéréért.
Pedig igenis figyelmeztetni kell, inteni egymást, amíg tart a ma.

"Intsétek egymást minden napon, míg tart a ma, hogy egyikőtök se keményíttessék meg a bűnnek csalárdsága által." Zsidó 3, 13 

E szerint az Ige szerint szólni kell, méghozzá időben, nehogy túl messzire menjen a másik, és ne tudjon visszafordulni. Szólni kell, azt mondja az Ige. Mert ha nem szólsz, bár tudod, hogy vétkezik a másik, téged kér számon az Úr.

"Intsétek őket, hogy ne vétkezzenek az Úr ellen, és ne szálljon reátok és a ti atyátokfiaira [az Úr] haragja. Így cselekedjetek és ne vétkezzetek." 2Krónika 19, 10 

"De ne tartsátok ellenségnek, hanem intsétek, mint atyafit." 2Thessalonika 3,15 

Tehát mindig meg kell hagyni a szabad akarat döntését. Engedni, hogy ő döntsön. Szólni, és engedni. Így áll össze a kard két éle. Ahogy Jézus tette a gazdag ifjúval. Add el mindened, és kövess engem, ez az életed megoldása. És ő megszomorodva elment. Jézus nem agitálta, nem állt az útjába, de megfogalmazta: "Milyen nehezen mennek be a gazdagok Isten országába." Vagyis nem tud bemenni, máshova tart. (Máté 19, 16-24) Nem követendő ez a döntés. De ez az ifjú így döntött. És ne feledjük, Jézus maga mondta, hogy:

"Mert szoros az a kapu és keskeny az az út, amely az életre visz, és kevesen vannak, akik megtalálják azt." Máté 7, 14 

Kevesen vannak. Mi útjelző táblák vagyunk, de a helyes útra minden embernek magának kell rálépnie. Az utat mutatnunk kell, de a döntést rá kell bízni a másikra. Ebben segít nekünk az ima. Tehát engedj, és szólj! Szólj, és engedj!