Aki tökéletességben jár

"Dávid zsoltára. Uram kicsoda tartózkodhatik sátorodban, kicsoda lakozhatik szent hegyeden? Ki lakozhatik szent sátorodban? A ki tökéletességben jár, igazságot cselekszik, és igazat szól az ő szívében." Zsoltárok 15, 1-2

Mindannyian oda vágyunk az Úr sátorába, a mennyei szférákba. Már itt a Földön kapcsolatot akarunk a mennyel. Jézussal. Hogyan? Kérdezi a zsoltáros. Kicsoda tud oda jutni?
A válasz: aki tökéletességben jár.
Tökéletességben? Elég magas a mérce... Hogyan tudjuk ezt megugrani?
Lássuk csak, a Jakab 1, 17 azt mondja:

"Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék felülről való, és a világosságok Atyjától száll alá, akinél nincs változás, vagy változásnak árnyéka."

Tehát ha tökéletes akarok lenni, akkor onnan felülről kell szereznem azt.

Zsid 10,14 
Mert egyetlenegy áldozatával örökre tökéletesekké tette a megszentelteket.. Bizonyságot tesz pedig erről mi nekünk a Szent Lélek is.

Vagyis Jézus Krisztus értünk megtett áldozata nem csak megváltást, gyógyulást, de tökéletességet is hozott. Ez nagyon fontos, hiszen máshogyan nem állhatunk Isten elé, és hiába imádkoznánk, nem hallgattatna meg. De így bátran imádkozhatunk, hiszen tökéletesekként járulhatunk Isten elé.

 
"Annak okáért felövezvén elmétek derekait, (nagyon gondoljuk csak így, és ne engedjük az elménk okoskodásának, hogy mást diktáljon) mint józanok, tökéletesen reménykedjetek abban a kegyelemben, amelyet a Jézus Krisztus hoz nektek, mikor megjelenik." 1 Péter 1, 13

A kegyelem a kereszten jött el hozzánk. Kegyelem, amiért nem tudsz tenni semmit, csak elfogadni. Kegyelem, amivel élni tudsz, vagy elutasítani.


"Minthogy a törvényben a jövendő jóknak árnyéka, nem maga a dolgok képe van meg, ennélfogva azokkal az áldozatokkal, amelyeket esztendőnként szüntelenül visznek, sohasem képes tökéletességre juttatni az odajárulókat." Zsidó 10, 1 

Manapság is viszünk áldozatokat Isten elé? Igen, de még mennyire! Hiszen áldozatokkal erősítjük a kapcsolatunkat Istennel. De nem gondolhatjuk, hogy ez az áldozat tesz minket tökéletessé. Nem. Ez a kapcsolatunkat teszi élővé és dinamikussá. A menny jelenlétét idézi elő, de minket nem tesz tökéletessé.
Mit is kell megértenünk ebből. Nem szabad a törvény szintjére visszacsúszni. Nem cselekedetek által, és nem teljesítmény által leszünk tökéletesek. Ezek nem tudnak tökéletessé tenni. Mindig a kegyelem forrása, a szabadság tökéletes cselekedete kell nekünk.


"De aki belenéz a szabadság tökéletes törvényébe és megmarad a mellett, az nem feledékeny hallgató, sőt cselekedet követője lévén, az boldog lesz az ő cselekedetében." Jakab 1, 25 

És mégis nagy szerepe van a  cselekedeteknek, mert a hit cselekedet nélkül halott. Élettelen. Nincs dinamikus kapcsolatban Istennel. Van egy nagyon meghatározó cselekedet, amire fókuszálnunk kell. 

"Ha valaki beszédben nem vétkezik, az tökéletes ember, képes az egész testét is megzabolázni. Hogyan tudjuk magunkat ebben a tökéletességben megtartani?" Jakab 3, 2 


"A teljes Írás Istentől ihletett és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre." 2 Timótheus 3, 16 


"Hogy tökéletes legyen az Isten embere, minden jó cselekedetre felkészített." 2 Timótheus 3, 17 

Engedd, hogy az Ige metsszen! Alakítson, igazítson Jézus formájára! Hogyan tudod engedni? Úgy, hogy olvasod és gondolkodsz rajta, mit akar neked mondani. És szólni fog hozzád. Mert Jézus az Ige. És Ő él.